A nyugdíjazott zöldséges – avagy A furgon története

A furgonunk megvásárlása több hónapnyi fókuszált munka eredménye. Hetekig csak „passzívan” kutattunk, használtautó.hu-val keltünk, és feküdtünk, bújtuk az autós fórumokat, és számtalan cikket, blogbejegyzést elolvastunk az okosoktól, hogy mire érdemes figyelni, ha az ember használt autót szeretne vásárolni. Használt autót. Nem használt furgont.

Erről nem írnak cikkeket inkább. Talán mert nem olyan jó ötlet… Furgont ne vegyél használtan.

De ha veszel is, nagyon gondold meg. Mi meggondoltuk. És megvettük. Nem az elsőt, nem is a tizediket, amit láttunk, hanem a sokadikat.

Nem szeretném hosszasan elemezni, hogy mire érdemes figyelni, ha használt furgon vásárlásán töri az ember a fejét. (Mindenre).

Ami nekünk fontos volt, hogy ismerjük az autó előéletét. A furgon történetét.

Azt, ami mögötte van. És hát a mi furgonunk mögött van egy pár év. 😄 Meg egy pár kilóméter. Mivel mi az egyszerűséget kedvelő emberek vagyuk, illetve a büdzsénk is ezt tette lehetővé, ezért régebbi járgányokat keresgéltünk első sorban. Szerettük volna, ha az autóban a lehető legkevesebb az elektronika, a felesleges extra, ami tönkremehet. Letisztult, egyszerű darabot kerestünk, ami nem olyan, mintha űrhajót vezetnél. Na meg ha egy kis brazil faluban robban le a gépezet, az idősebb José Luis is kiismerje magát a javítás közben, és tudjon hozzá alkatrészt szerezni.

Szóval hosszasan keresgéltünk, különböző tipusokat, évjáratokat méregettünk, agyalgattunk. Majd többszöri sikertelen rokonlátogatással egybekötött autókeresés után úgy döntöttünk, beköltözünk egy kölcsön-személygépjárműbe pár napra, és addig megyünk céltudatosan, amíg egy furgonnal együtt jövünk haza. És így is lett.

Magyarország megyéit 4 kivételével bejártuk.

A piacon elérhető járművek jó részét kipróbáltuk, osztottunk, szoroztunk, Soprontól Debrecenig agyaltunk, mérlegeltünk. Végül egy mellett tettük le a voksot, és úgy fest, eddig jól döntöttünk.

A furgon

2003. év végén született, tehát fiatalabb nálunk (ezt én mindenképp szerettem volna, ha így van 😄 /- B/). Korábbi szakmáját tekintve zöldséges áruszállító. Sok éven át dolgozott egy családi vállalkozásban, ahol jó szolgálatot tett, és cserébe ő is mindent megkapott, hogy ez lehetséges legyen. Volt története. Vigyáztak rá, foglalkoztak vele, hiszen ettől is függött a vállalkozás sikere, ha nincs mivel árut szállítani, bedöglik a bolt.

Ő nem egy leharcolt munkásautó, hanem egy munkatárs, aki most a kemény szolgálati évek után nyugdíjba vonul, és világkörüli útra jön. Velünk. 🤠

Az új gazdáival, akik – bár nem olyan szakszerűek, mint az előző tulaj (autószerelőnél nehéz szakszerűbbnek lenni…) – igyekszünk odafigyelni, vigyázni rá, és a munkásruha helyett nyaralós szettbe öltöztetni. Szépen berendezni, hogy a nyuggerévek se legyenek unalmasak.

Sőt!

Kalandra fel! 🤠