A felkészülés egy hosszabb folyamat, nem megy egyik napról a másikra.. nyilván ezzel mindenki tisztában van, nem nagy újdonság. Készülni sok dologra lehet. Vizsgára, versenyre, tárgyalásra, valami fontos, nagy dolgora. Egy megmérettetésre. De felkészülni az életre?
Nagy változás előtt állunk
Az életünk gyökeres felforgatása az sem egy nap alatt történt, történik. Felkészülünk az indulásra. Testben és lélekben. Tudásban. Gondolkodásban. A változás még igazából nem látványos. A felkészülés is alig mérhető emberi mércével. Amikor valakivel beszélgetünk az indulásról, az első kérdések között felmerül, hogy megvettük-e már a kisbuszt. A válasz pedig még mindig a nem. (Ez 2020.06.03!😀) A készülődés során ez egy valóban jelentős, látható, mérhető, érzékelhető mérföldkő. Mint amikor elültetsz egy magot, és kibújiik az első hajtása a föld alól. De addigis a magban, láthatatlanul, a szemed elől elrejtve a földben, rengeteg változás következik be. Készül. Felkészül.
Mi még ebben a föld alatti felkészülés fázisban vagyunk
Ez néha nekünk is nehézséget okoz, mert szeretnénk már jó nagy léptekkel haladni előre, érzékelni a látványos fejlődésünket, eredményeinket. Vagy legalább látni a mobilotthonunkat az udvaron. 🚐😎 De ez az egész folyamat nem sprint. Ez maraton. Vagy inkább ultrafutás. És az arra való felkészülés. Sok dolgot szeretnénk megvalósítani, és az egész a saját gondolkodásunk átformálásával kezdődik.
Először egy kicsit leeresztesz
Csak élvezed a környezet és az életritmusod megváltozását. Hogy magadnak osztod be az időd. Nem amiatt kelsz fel korán, hogy savanyú arccal becsattogj a munkahelyre, hanem azért, mert izgatott vagy, és csinálni szeretnéd ami érdekel. (Na meg mert a felkelő nap sugarai beosonnak az ablakon a pilláid alá…) Mersz napközben is elmerengeni. Megállni. Hallgatni a madárcsicsergést. Bámulni a széllel táncoló faágakat. És azt csinálni, amit épp szeretnél. Csakis produktívan. Megjavítani ezt-azt, amire rég nem volt idő. Utánaolvasni, kitalálni, megálmodni. Ha épp nem a szakmabeli dolgokat tanulmányozod, mert abba egy kicsit belefáradtál, jöhet egy kis autós blog, kritika, vélemény. Használtautó.hu vagy Marketplace. Mindig van mit csinálni.
És hogy haszontalannak érzed-e magad, amiért „nem dolgozol” (= nem ülsz az irodában/rohangálsz az áruházban)? Eleinte nem. Azt hiszed nyaralsz. Kikapcsolsz teljesen. Aztán jön a vágy. Ennek belőled kell indulni, nincs aki kényszerítsen. Alkotni, tenni, előrevinni.
Felkészülni. Megvenni.
Az első autónkat, ami egyben az első közös otthonunk is lesz. Súlya van, ezért hát nem kapkodunk. Meg döcögősen is indul, az ember persze gördülékenyebbre számít. De ez így lesz kalandos. 🤠
Pingback: A nyugdíjazott zöldséges - avagy A furgon története - KalandKalap
Pingback: Tanulságok lakóautó építésre készülve - KalandKalap